|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
CCLXIV. szonett
Óh, újra az öreg Sors szólított,
- "Látom, lelked újra lángra kapott,
Aztán vigyázd mind', mit sorsod adatott,
Mert ellobbanhat, mint ama száraz cirok!"
- Köszönöm, de nem élem a sorsod,
Mert már akkor, - mostohán megtagadott;
S hiába kértem õt, az Édest, hogy
Szorítson, s öleljen forrón magához!
Mert ha mostoha is a szeretet,
S csak mímeli a szeretett csókot, -
Sem kell már a sors, ha édes, - lehet
Sosem könyörögtem a múló holnapot
Csak a szeretõt, s eltelt perceket;
- Már nem kell! - A Sors, az Én magam vagyok!
20080919
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- október 09 2008 15:07:58
Igazságod lõn, mindenki a saját elgondolása szerint él, csak valaki néha befolyásolja és ezért néha rossznak ítéled meg döntéseidet, de erre csak az idõ múlásával jössz rá vagy nem... ki tudja
Szeretettel Joli |
- október 09 2008 15:44:54
Nagyon szép vers, amelybõl a lemondás csendül ki!
Remélem, nem komoly!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
