Pánikban tör rám az élet
Félek attól, hogy élek
Z?rzavar létezésem
Az okokat sosem értem.
S ha téli éjszakákon
Hozzádbújnék, azt látom
Üres a helyed az ágyon
Mert létezésed csak álom.
Mellettem legyél, ezt kértem
S bár távolléted megértem
Hiányod mégis érzem
S könny árasztja el szívem.
Kérdések csendben, halkan
Felsorakoznak lassan,
A választ hiába várom:
Közös jöv?nk csak álom.
krisztina - július 28 2007 08:07:21
Nagyon tetszett!Gratula:Kriszti
Ariadne - július 28 2007 16:29:28
Tudod, most én is hasonló érzésekkel, küzdök: Gyönyör? szép sorok, amikel veszteséged leírod.
Köszönöm, hogy olvastalakóra
Henkee - július 28 2007 18:13:10
Borzasztó érzés ha tudod,hogy az akit szeretsz messze van,a hiábavaló vágyakozás verse ez
Heni
óra
