|
 Vendég: 68
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mint a hulló csillagok az égen
Úgy száguldunk régen a Földdel
Együtt a Pusztulás nevû, sötét tó felé
Egybeolvadás
Képzettársításokkal kirakott, szeretkezõ
Párokkal tarkított, utcákból kinyúló
Mentális gondolat kavarog a térben.
Mi nem halljuk magunkat, elnyomja
Szavunkat a bú morajlása, a
Tengerek zúgása a vad, dühöngõ szélben.
Áthajszolt éjszakák után kutatva,
Lihegve s egymásra zuhanva faljuk
Az idõ keserû húsának fájdalmas ízét.
Szétziláló, s jövõ álló a bennünk lakó lélek,
De kábítanak, s ámítanak minket, mint
Megannyi ékszer egy kirakat elõtt.
Szánalmas sors
Miért kell hát eltûrni, hogy zúgjanak
S búgjanak a rosszak, mert tény az,
Hogy minket már végleg verembe dobtak.
Ájuló utópia s bízva bízás, ez a lényeg.
Sziszegve szakít szét a száguldó,
Szánalmas szerelem, csak én maradtam
Aki erre gondol a többi állva hal bele
Saját életének mocskába.
Való világ világítva dobja saját lelke
Habja közé haldokló érzéseit sújtva,
És mi csak fájunk, tûrve tûrünk,
Várunk a sok betû között egymáshoz bújva. |
|
|
- október 12 2008 06:14:37
Szenvedélyes, de borúlátó, érzelmekkel túlfûtött vers egy gyarló világról,hol már a szerelem is céltalanná vált.
Lélektani megfogalmazás és gondolati szabadság jellemzi. |
- október 12 2008 08:09:49
Sajnos igazad van én egy szóval úgy fejezném ki magamat, hogy ez a korunk szelleme. Szellem elle nehéz harcolni, mert nincs mit megfogni se kézze, se ésszel. Nagyon szép a versed.Üdv.: ZETA l |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
