|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Úton!
Gyönyör? a táj, így es? után,
szomorú a tény, hogy emlék vagy csupán.
Messzi utamon a napfény elkísér,
üres szívvel megyek, bár a lelkem enni kér.
Valaha habzsoltam az érzéseket,
ma, már egyedül számolom a lépéseket.
Hosszú e az út? - még nem tudhatom,
de, már megtörve ballagok, a sáros utakon.
A magány súlya alatt összeroppanok,
társtalanul, egyedül, meddig maradok?
Talán már vár rám valahol,
utánam néz egy kinyílt ablakon.
Egyszer majd szívem újra társra talál,
és nem lesz társam, a magány, a halál.
Nagy Krisztina Pécs, 1989. 11. 28.
|
|
|
- július 28 2007 07:58:44
Bizony nagyon rég volt, és a leg szörny?bb, hogy tással voltam társtalan...A volt férjem nem épp egy társas lény volt Sokat voltam ,,egyedül"mellette.
Puszi:Kriszti |
- július 28 2007 15:29:59
Kedves Krisztina!
Nagyon örülök,hogy ilyen régi ez a versed és bízom benne,hogy ma már nem vagy magányos és boldogtalan,hanem vidám,boldog,elégedett
Egyébként nagyon szép vers!
Szeretettel:Heni |
- július 28 2007 15:48:55
Nagyon szomorú versed, ahogy szívetszorító képeiddel fested!
Szinte nekem is fáj szívem, ahogy átérzem.Kívánom, hogy ne így legyen, régi napod fénye visszatérjen!
Szeretettel :Ariadne |
- július 28 2007 19:38:09
Köszönöm nektek:9Igen a versem régiHála égnek, ma már nem aktuális, hisz szép kapcsolatban élek!De emlék, aminak kézzelfogható nyoma maradt, és a legnagyobb kincseimA két nagy és okos gyermekem
Puszi nektek
Kriszti |
- július 30 2007 12:53:35
Gyögyör?ek a verseid. Ez igazán szép. Annyira tiszták a gondolataid és verseidb?l is az érettség, a kor (ha meg nem sértelek) tükröz?dik vissza.Pussz Szam (köszönöm a hozzászólásaidat a verseimhez) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
