Félek, nem lesz elég nekem
Az a kis morzsa, mit adni tudsz;
Beleuntam már, hogy minden percben
Nevetsz rajtam vagy halálra unsz.
Félek tõled most már,
Kemény vagy és idegen
S bár szeretsz, de csak mint testvért:
Nekem fájón és hidegen.
Te annyi emberre figyelsz
És egyszerre annyié vagy;
Félek, kettõnk közt le nem
Bonthatom ezt a csillagporos légfalat.
És én, a hiú, az ostoba lélek
Nem várok rád-nem tudok-
Mert mindig csak félek, félek:
Hogy megutálsz vagy unni fogsz...
.jpg)
