Én
nem akarok Isten lenni!
Ezüst boton aranyban fényleni,
kövek között mohásodni,
kegytárgyban tûz alatt üszkösödni.
Se ajkadon ima lenni,
selymeidben suhogva tipegni,
sem éden nedve testeden,
ordító átok hangszálaidon,
gyönyör romlandóságodban.
Én
nem akarok Isten lenni!
Körbe kerített kertecskédben
gyümölcsöd illata alatt
szemedbe nézve boldog lennék
Sancho - október 14 2008 15:06:55
Szia!
Nekem az eleje és vége fogott meg: Én szemedbe nézve boldog lennék.
Grt. Sancho
Nagyerdessy - október 14 2008 15:37:18
Köszönöm írásomhoz a képet.
...és akkor mi is indult el olvasása után benned?!?.
reitinger jolan - október 14 2008 19:16:29
Megindítóan szép a versed.
József Attilát juttatad eszembe soraiddal.
Hogy mi jutott az eszembe olvasás közben. Az, hogy érzelmi oldaladat ez idáig nem igen osztottad meg velünk.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel Joli
zsuzsu - október 14 2008 21:00:47
Szia Mihály!
Egyszerû szívbõl jövõ óhaj. Nem Isten akar lenni az ember, csak boldog. Szép lett a versed. Szeretettel: zsuzsu
VisnyeiFerenc - október 18 2008 10:20:12
Kedves Mihály!
Komolyan tetszik a versed! Érzõdik a sok nemakarásból, hogy már "Valaki" vagy!
Járjon veled az alkotó erõ is!
Üdv, Visó
yanko - október 18 2008 10:41:09
Szép gondolat, szép vers.
Ne akarj Isten lenni. Legyél ember, akit Isten teremtet.Éljél emberhez
méltó életet. Az életed a megértés és a szeretet vezérelje.
Üdv. Yanko
) .
