Hûsítõ selyem tapad a testéhez,
folytatásért nyúl kezéhez.
De az akarattal visszahúzza,
hogy gerjedelmét fokozza.
Titkos romlásba taszítja,
ez a könyörtelen játszma.
A két test egybeolvadva
repül a csillagokba.
Érzékeik a vad vágtában,
dübörögnek, akár a lovak a karámban.
Háton végigfutó kéj,
megrepedt tojáshéj.
Csak kettõjük összefonódott alakja
maradt.
Az idõ, meg lelassulva bámulja,
hanyatt.
Torma Zsuzsanna - október 16 2008 08:53:33
Kedves Sylvia Boom!
Szépen érzékeltetted az "érzékek csatáját". Ilyen, ha dúl a nagy szerelem! Nem lehet megállítani, olyan, mint a lovak vágtája..
Üdv.: Torma Zsuzsanna
VisnyeiFerenc - október 16 2008 14:43:33
Elképesztõ! Nagyon megigéztek gondolataid! Nem csak az idõ bámulja hanyatt minden sorodat - én is!
Üdv,
Visó
Sylvia Boom - október 17 2008 19:08:12
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
ÜDV Mindenkinek Sylvi
