|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 I
Halál, te sárga iszonyat,
Szívemre helyezted a markodat.
Édes, itt hagytál engem,
Néma ,fájdalmas, vad, keservben.
Rokkantnyugdij, gyerektartás, családipótlék,
Fél fogunkra alig elég,
A munka kevés,
Nincs számunkra megélhetés.
Megannyi adóság halmaz,
Agyam töröm,
Mit eszünk holnap?
Tej, kenyér, napi két száll cigi,
Jobb lenne hát megdögleni,
Tán, egy éhes szájjal kevesebb,
Tán , rokonoknál gyerekek...
Anyád mellett jobb lesz neked...
Kezem, kutat, egyre keres,
Elõttem már üveghegyek.
Altatók, pszhihiátriai gyógyszerek, szívszerek,
Ennyi talán elég lehet.
Éjjel, tizenegy talán,
Rémület a gyermek arcán...
Anya begyógyszereztél?
Nem kisfiam, édesanyád aludni tér...
Arcomon hideg pofonok,
Nincs semmi baj, csak aludni akarok.
A szemétbe üveg hegyek, steril kezek,
Gyomormosás, halál helyett.
Nincs számomra bocsánat,
Magamra hagytak, és magatokra hagytalak...
Másnap reggel, jön a mentõ,Sümegre visz,
Újjabb két hónap lejtõ.
A diagnózis: Súlyos depresszió,
Jöhet dózisokban, a kedélyjavító,
Pár hónap pihenés,újra élni fogok a kedvedért.
Legyen minden az én keresztem,
Tovább bizom az életben...
Legyen bármily nehéz,
Ez a dolgom, és nem is kevés... |
|
|
- október 16 2008 08:16:45
Kedves Ildikó!
Majdnem együtt van a gondolat, a forma egysége. Ha lefaragod a felesleget, hozzá igazítod az eszközöket, akkor közel vagy a tökéletes felé. A kérdés, akarod e. Mihály |
- október 16 2008 08:20:48
Bizony, kedves Müller Ildikó. Ez a dolgunk, és nem is kevés, ahogy írod versed végén!
Bármily nehéz is az élet, amit a sors ránk mért el kell viselnünk, de hogy mennyire sikerül, az rajtunk is nagyban múlik.
Remélem, túl vagy már egészen a nehezén, és van, aki segítõkezet nyújt, nyújtott és nyújtani fog!
Ha van kiért élnünk, (és van), akkor nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit teszünk! Nem utána, már elõtte!!!
Remélem, minden a legnagyobb renben van!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 16 2008 08:25:56
Felesleget nem érzek benne, bár a forma lehetne más, segítesz? Üdv: Ildi |
- október 16 2008 08:29:50
Tudom, hibáztam, már túl vagyok rajta, talán most már segítség is lesz, persze jobb késõn , mint soha. Köszönöm Zsuzsa. |
- október 16 2008 08:33:12
Az élethez is és a halálhoz is feltételek kellenek...
Azt a fajta józanságod õrizd meg, amivel most így utólag,versedben visszanéztél, az életre keresd a válaszokat!!
üdv. v. |
- október 16 2008 12:33:45
Jesszus!
Nem tudok megszólalni Ildikó!
Az ember tragédiája kutya füle ehhez képest, de komolyan.
A kétségbeesés és nincs kiút, ill. lóellenzõs látás, csak arra koncentráltan mást nem látva kéne megoldás közepette, látom hogy annak ellenére tiszta fejjel írtad. Rendszerezted gondolataidat, magadat, le a kalappal. Az érzés iszonyú, jajj de nagyon!
Ellenségnek se kívánnám mind ezeket, amiket átéltél, csak az bánt, hogy örökre ottragad benned.
Grt. Sancho |
- október 16 2008 13:09:46
Túlélted, túlléptél. Erõs vagy. A versed csodaszep. Így jó, ahogy van. Gratulálok! |
- október 16 2008 17:07:02
Én is látom a reményt-nem az alagút-hanem a versed végén.
Sok-sok kitartást kívánok neked. |
- október 16 2008 17:39:06
Hová tûnt a hozzászólásom |
- október 16 2008 17:41:29
Akkor újra, ne te dönts életedrõl, te csak éld azt és tégy belátásod szerint a legjobban.
Röviden ennyi, a többieket nem ismétlem.
A lényeg, hogy itt vagy köztünk.
Szeretettel Joli |
- október 16 2008 17:48:09
Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat, és a bíztató sorokat, Szeretettel Ildi |
- október 16 2008 19:10:59
kedves Ildikó!
bízz!-a halál elragad,ha kéred,ha nem...de nem mindegy ,hogy mikor... -keresd a napot az éjszakában,a hold árnyékában....szeretettel:mine |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 15. vasárnap,
Jolán, Vid napja van.
Holnap Jusztin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
