Hogy megtaláltam magamat, neked köszönhetem.
Boldogságot nyújtottál felém és a szerelmedet.
Hogy rátaláltam Istenre, neked is köszönhetem.
Megnyugvás költözött belém és a szeretet.
Szinte láthatatlanul font körbe a szerelem
s feledtem el valaki mást - ? volt az els? nekem.
Burkom repedezni kezdett, mid?n suttogásod kúszott felém csendesen.
Halk sóhajodból mennydörgés lett,
talán ehhez hasonlítható, mikor felismertem szerelmedet,
s megijedtem, de mid?n minden ijedtségen úrrá lesz az ember,
ez is elfeledett.
Most mély nyugalom önt el és szeretet.
Hogy újra élek, neked köszönhetem.
Nincs átlátszó burok, mely körülöleljen.
Hogy forró szerelmet érezhettem, neked köszönhetem.
Boldog vagyok. A rosszat elfeledtem.
Henkee - július 28 2007 18:10:30
Csak azt tudom omndani mint Ica:nem tombol ez a zserelem,nem kiabál,rohan,visít,üvölt;csak szép csendben,mélyen izzik
Heni
