kietlen éjszaka magányos kékségében
nincs levegõ - elhagyott -
s látom magam elõtt sírba teszik Istent
az erdõ sûrûjében madár dalol gyors hangnemváltással -
végtelenül édes dallamok
szállnak ágról-ágra
szökdösnek
derült eget látok -
születik az új napom - kegyes boldogság
hûtlenségem ne érjen
madárhoz
lombokhoz
fényhez -
gyermeki félénkség megint megint
halálom kérlelhetetlensége keresi
a tekinteteket -
a végtelen kiábrándulás tükre vakít
szörnyûséges megszállottságom
teljes cinizmusba vágja magát -
a gyûlölet fáját hasítanám szét
rettegés emészt
hajnali fény ágai borítanak aranylón
a Nap már hevíti gyermekét
kiûzöm az ördögöt is most már e világból -
szomorú meztelenségem
a lombok résein át is látható -
eltakart titkok
közt keresem a Nagy Találkozást...
denes - október 17 2008 05:17:16
Érzékletes volt a Nagy Találkozás-hoz vezetõ út leírása.
gondola - október 17 2008 18:29:28
Szia!
Ne keresd még! Érdekes volt írásod, tetszett!
VisnyeiFerenc - október 18 2008 13:52:52
Kedves gondola!
A Nagy Találkozást szerintem sokán várjuk, attól si függ, hogy MI VAN BENNÜNK, hogy mikor jobban! Örülök, hogy tetszett!
Szia Dénes! Köszönöm megtiszteltél!
Üdv,
Visó
Sylvia Boom - október 18 2008 17:46:31
Mintha enyhe reinkarnációs utalást éreztem volna vagy csak félreértettem volna? Mindegy attól még tetszett
Üdv Sylvia
VisnyeiFerenc - október 25 2008 17:35:14
Kedves Sylvia Boom!
Tiszteletben tartom amit írtál, bár nem gondoltam a reinkarnációra abban a pillanatban, amikor megszületett ez a vers, ma viszont annál inkább!
