|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem jajdult fel,
Irgalmat kérve.
Ottmaradt
Az úton, zúzott törzse törmeléke
A kerekek alatt.
Dühöngtek körülötte, körbeállták,
S mi több, mindezért Istent okolták.
Lombja közül morajjal
Madársereg robbant elõ bolond zsivajjal.
Késõbb többen odamentek,
Nézték a fát s az üvegszilánkot.
Fények lengtek.
Fém-hang acélosan karcolt.
Azóta is mindig,
Törzse sebe fehérlik.
A madarak tovább zengnek
Lombja hûvösében.
Fájdalma leszállt a gyökeréig.
Ott sajog, lüktet,
Lent a mélyben.
|
|
|
- október 18 2008 11:37:47
Köszönöm, kedves Gyöngy
Joli |
- október 18 2008 11:38:40
Kedves Jolán!
Igazán meghatottak soraid!
Nálam is elõfordul gépelési hiba, ezért kérlek, hogy ne haragudj meg a szemembe tûnt egy hibád: "Isten" helyett "Istent" akartél, gondolom!
Bennem is sajog fájdalom, a fáé, ami tiéd, de igazán az egész világé!
Köszi az élményt!
Üdv,
Visó |
- október 18 2008 12:09:38
Köszönöm Gyöngy, persze azt akartam írni. |
- október 18 2008 15:05:31
Szia Joli!
Sajnálom, de én mást olvasok ki versedbõl. Szerintem nem vágták ki
ezt a fát.! Egyszerûen nekirohantak egy autóval.
Egy baleset, melyet a körülállók megmagyaráznak: ez a fa itt rossz helyen áll, ha nem itt lenne, nem történt volna tragédia.
A valóság: Ez az öreg fa már akkor itt állt, mikor még út sem futott erre. És most mégis õt okolják...
Ha átviszem az értelmét a mondanivalóba, akkor......
de talán ezt most nem teszem, mert sok leszek itt a vers alatt.
Szeretettel: Sziszifusz |
- október 18 2008 15:15:02
Sziszifusz!
Telitalálat!!!!
Direkt nem írtam ide, pedig akartam, hogy Te mindig jól érted amit írok, köszönöm.
Igazad van, teljesmértékben, a fát nem vágták ki, autó ment neki és a törzsét megsértette. A túlélése ott van az utolsó versszakban.
Joli |
- október 18 2008 18:02:29
Köszönöm Manon, már azt hittem rosszul írtam meg e verset.
Joli |
- október 18 2008 19:05:34
Jolankam kedves!
Teljes szívembõl átéreztem kifejezésre juttatott soraidat, ebbõl keletkezõ fájdalmas érzéseket. Veresem a regélõ akác, gyerekkorom fájáról írtam és az akác is megszólalt. Nemsokára befejezõdik haláláról a versem, ami megrázott teljesen, a vihar vitte el, csavarodott ki, aligha nem tövestõl. Mint ha, egy gyerekkori "barátot, utcabelimet" veszítettem volna el. Lehet szentimentalizmusos vagyok, de érzõ lélek.
Nagyon köszönöm, hogy feljöhetett általad az emlék, amúgy is aktuális.
Grt. Sancho |
- október 18 2008 19:34:47
Szegény fa. Õ aztán nem hibás. De túlélte... |
- október 18 2008 20:39:31
Lori, Sancho ! Köszönöm Nektek is.
Joli |
- október 19 2008 08:24:41
Szépséges, mély érzékenységû a versed nagy hatással volt rám. Sajog a szívem a fáért...
Szisznek itt is gratulálok mélyen empatikus belelátásáért! |
- október 19 2008 09:34:01
Köszönöm, Magdi |
- október 19 2008 10:49:34
A fa is sír, nevet lehet, de az is lehet, hogy csak áll csodálja a teret. Sérült testét kiheverte, csak a folt maradt meg, de tiszta lelke. Szép a versed. Üdv.: ZETA |
- október 19 2008 13:42:07
Köszönöm, Zeta, így igaz. Õk sérülékenyebben, de önmagukat meggyógyítják, csodálom õket, a természetet is ezért. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
