|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Nem tudom elfelejteni azt a pillanatot,mikor elmentél,és itt Hagytál szótlanul minket,
Reményünk,hogy a súlyos Betegségbõl szépen rendbe jöttél,örömmel töltött el,
De egy percre sem gondoltam azt,hogy elmész tõlünk.Te Tanítottál meg,hogy mit hogyan tegyek,
Te Voltál aki segített,ha gondom volt nekem,
Veled tudtam megbeszélni mindent,és jó volt,
Hallani a Hangodat neked,
Azóta is szomorú minden nekem,hogy nem Láthatlak többet Téged,és a Hangodat,
Mikor pici voltam,és beteg,Siettél az Orvoshoz velem,Bátorítottál,ha féltem valamitõl,
És ez a Kéz már nem simogat meg engem,
Remélem,hogy nem Szenvedtél akkor,
Mikor elmentél Tõlünk egy távoli helyre igen,
Remélem,hogy ott Békés minden,és nem fáj semmi sem,mely elvitt Téged innen,
Hiányzol nagyon mindenkinek innen,
És minden nap Rád gondolok szomorúan,igen.
Sajnos akkor mikor Elmentél reggel,délutánra,
Beszéltük meg,hogy megyek Hozzátok le,
De reggel jött a szomorú hír nekem,
Hogy már soha többé nem Láthatlak Téged,
Emléked örökké szívemben él Rólad,
És soha sem Felejtelek el Téged. |
|
|
- október 20 2008 08:55:39
[b]Szia Marjo!
...szép az érzelmi háttere a versednek, és ha sikerülne azt a jó néhány felesleges szót lehámoznod róla,ami nem kellene...még markánsabb lenne az üzenete...
..."már soha többé nem látlak,
emléked örökké szívemben él,
soha sem felejtelek..."
a sok téged,rólad,engem sztem felesleges...
Szeretettel [/b]
szí. |
- október 20 2008 12:26:16
Kedves Marjo!
Szép és megható a visszaemlékezésed. Legtöbbször szeretteink nem tudnak elbúcsúzni tõlünk, mert nem tudhatják, hogy mikor lesz az a nap, ami az utolsó lesz! És egyszer majd ki magunk is így leszünk ezzel.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 06. vasárnap,
Zakariás napja van.
Holnap Regina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
