Mikor kialszanak a reményt adó csillagok,
mikor sötét fellegek zárják el a Napot
mikor hideg szél tépi az ablakot,
mikor nem ébred újra a természet
mikor feladatod azt hiszed bevégzed.
Mikor bezáródik minden kapu
mikor aggódva nézel vissza
mikor kialszik a végsõ szikra
mikor feljajdul az utolsó beteg
mikor nem sír föl több gyerek.
Mikor nem koptatja többé toll a papírt
mikor utolsót üt az óra
és összerezzensz a hívó szóra,
még felvillan egy kép a múltból:
Mikor minden nyugodt és szép volt,
mikor süttettük a hasunkat a napon
mikor nem zavart ha az esõ kopogott az ablakon,
mikor mindenre jutott idõ
mikor alig vártad, hogy legyen hétfõ
mikor együtt néztük a csillagokat,
mikor az elsõ szót a papírra írtad.
Mikor bevallottad szeretsz engem,
mikor megtudtuk, hogy itt a Vég
se te maradtál mellettem.
