|
 Vendég: 66
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Magamba
roskadva ülök a testem szélén,
és fú a szél, a szél, kotorva létem
hangtalan, szagtalan képeit,
mint szemetet az utca kövein.
Véget ér az álom. A fájó kín
a kin, a kín, a véremben lázadó,
a hûtlen hûséges a gonddal,
vagyok csak Istenemhez hasonló.
Magamban ülök a testem szélén
hangtalan,szagtalan képein,
mint szemét az utca kövein
a hûtlen és hûséges gonddal,
s fú a szél, a szél, kotorva létem.
Hajnalba folyik az éj, tisztulnak
körvonalai a színeknek,
árnyékot adva a mozdulatban
a távolságnak a tárgyak után
s én, csak ülök a testem szélén. |
|
|
- október 21 2008 15:23:11
A hited hol marad, ha magadba roskadsz az nem jó. Töltsd fel testedet a lelkeddel.
Szeretettel Joli |
- október 21 2008 17:31:56
Igazán remek a hangulatversed kedves Mihály.
Eltöprengtem rajta.
Szeretettel: sziszifusz |
- október 21 2008 21:09:00
Szia!
Át tudom érezni a versedet. Volt idõ, hogy nekem is voltak ilyen hangulataim. Igaza van Sziszifusznak, kiváló hangulatvers. Szeretettel: zsuzsu |
- október 22 2008 04:48:03
Köszönöm olvasó hozzászólásotokat. Az élet milyen egyszerû... és mégis milyen bonyolulttá képes tenni az ember... siker, pénz csillogás... és mégis ez marad belõle... mondjuk ez, a lélek vajúdása a testtel... kösz, jól vagyok...  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 31. hétfő,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
