|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Csend ült már a tájra,
csak egy kósza szell? simogatja a fákat.
Elhallgatott a város zaja,
csak én vagyok az utcán, útban haza.
Gyorsan szedem lépteimet,
úgy hallom, valaki a nyomomba eredt.
Titkon követ- gondolom magamban,
s le is fordulok a következ? kanyarban.
Ám ismét csoszogást hallok,
de megnyugtatom magam: "Mindjárt otthon vagyok!"
Nagy a sötétség körülöttem,
a zaj pedig egyre er?södik mögöttem.
Érzem, reszketek,
neki is iramodnék, de nem merek.
Fejemben megannyi gondolat kavarog,
hazaérni; csak ez az, amit akarok!
Kihalt a környék, ahol járok,
mindenhol csak árnyékokat látok.
Halál szavát suttogja a szél,
De csak én hallom - s én is addig, amíg el nem ér.
Ekkor belátom,
az Élet sosem volt igaz barátom.
S a nagy felismerésben észre sem veszem,
hogy követ?m id?közben utolért engem.
Futnék, de nem tudok,
s látom már, ahogy blúzomon saját vérem csorog.
Iszonyatos fájdalmamban még felsikítok utoljára,
Abban a pillanatban megriadok:csak egy álom volt, rémségek álma. |
|
|
- július 29 2007 06:44:16
Hm Jól beparáztattálFrankó a versÉs nem ér ijesztegetni!
 Kriszti |
- július 29 2007 09:36:49
Köszönöm a hozzászólásokat Egyébként el?ször a "Rémálom" címet adtam neki, aztán rájöttem, hogy nem szeretném rögtön az elején lel?ni vele a poént |
- július 29 2007 13:45:45
Na igen a vége engem is meglepett,nem szeretnék átélni ilyet sem valóságban,sem álomban!
Heni |
- július 29 2007 13:58:24
Balladaszer? a versed, egy történetet szedtél páros rímekbe, az eleje balladai homály, gondolkodásra késztet, a végén a csattanóból minden kiderül. Gratulálok, ötletes.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
