Finom ujjak formázzák,
a keménységét puhítják.
Alakíthatóvá dolgozzák
miközben simogatják.
Ellágyul az érintéstõl
pedig nem a szerelemtõl
gyöngyözik a bõre
csak a kéz melegétõl hevülne.
Groteszk, alaktalan formája
a hozzá nem értõt eltaszítja.
De a mester már látja,
amit az anyag lelke mutatja.
Nem hiába munkálja,
viszi majd a kiállításra.
A remekmû lassan készül,
de mindenki csodálja végül.
Mert a formátlan anyagból,
finom hajlatokból, halmokból
immár egy nõi alak formálódik
ami sajnos nem valódi.
Pedig ha csak beszélni tudna
elmondaná, mi bántja,
s mindent viszonozna
amit adott formálója.
