Ebben a mesében szegény a herceg,
és csúf a királylány,
De még a szemétdomb felett is ott ragyog a szivárvány,
A remény a szivárvány,
Amit örökké kap a királylány,
Mert semmi más nem jut neki,
Habár gazdagság, pompa körbeveszi,
Hiányzik a szeretet szívébõl,
Az ármányság és hazugság törölte lelkébõl.
Sajnálja hogy naiv volt,
Sok barátja hiába szólt...
Vére már patakokban folyik karján,
Észre nem veszi senki talán,
De káprázat volt ez csupán?
Felébredt és a legjobb helyen találta magát...
A távolból egy angyal száll felé,
Érzi, megérkezett várva várt REMÉNY.
tigerbacsi - október 22 2008 10:19:41
Lillen:
elsõ pár sor után azthittem egy junkies dal módosítása, de rájöttem nem az! gratula! :-) szép vers s tanulságos! :-)
