Kettészakadt ágyban ébredt
A nap felmelegített könnycseppje.
Remegve folyt végig párnámon,
Le egészen ujjaim közt.
Megmarkolt takaróm felszíne
Sápadt kételytõl retkes.
Hajfoszlányos padlón ül a rettegés,
A félelem, hogy ott voltál.
Nézem üveges tekintetemen keresztül
A múltnak otthagyott hamvaiban
Lényed kifolyt színjátékát,
Miközben ruhád szorítja torkom.
Megfagyott mozdulataimban
Eltörött poharad
Szilánkjai közt felforr a kétségbeesés,
Mert érzem kéznyomod testemen.
A vértõl terhes lepedõmön
Ujjaid mozognak.
A kés felé nyúlánk tested
Evezõt kap.
Kapaszkodsz, e test úgyse beszél már.
Lelkem foszlányai közt a halál
Végigfolyt kezeden, mint váratlan szenvedély.
Így feküdtél mellettem, egyszerû emberi lény.
denes - október 22 2008 16:24:20
Különleges mondatszerkezeteket használtál, ami egyrészt fantáziád sokrétúségére, másrészt kifejezésmódod sokoldalúságára utal.
