Mikor ötven Tél megrohamoz engem
Szemöldököm issza szépségét.
Fiatalság ékítménye elmélkedik...
Szeressek vagy ne szeressek még.
S megkérdezi: Hol vannak a gyönyör kincsei, napjai?
Válaszod: Mind elveszett.
És a szégyen, jaj a szégyen sajnálat
Majd új színeket rendelek.
Büntetésed, egy virágban fog bomlani
Mutatva milyen mély a szeretet.
Pedig mind régiek és szállnak
Vénáidban vérkeringést láttat
Még akkor is ha üresek.
