Magányos hidegség járja át most a testem
Már csak egyetlen gyertya világít bennem
Mely a sötétben egyenes utat mutat nekem
Már nem látod a fényt, nem tarthatsz velem.
Az üres szavakat most mind a t?zbe vetem
Melyeket te mondtál nekem, mind elégetem
Veled fent a magasban a felh?k között éltem
A szárnyaim eltörtek. Vajon mi volt a vétkem?
Most álmaim tengerében szabadon úszkálok
Egymást követik ismeretlen, gonosz világok
Lassan már az a fény is kialszik ott bennem
Elmerülök, és testemb?l kiszakad a lelkem.
krisztina - július 29 2007 06:23:25
Szia
Nagyon szomorú a versed, és azt hiszem a lelked minden fájdalma átért hozzám! Kívánom, ne s?r?n érezz így Inkább a boldogság uralja lelked.szép a versed.
Szeretettel:Kriszti
Ossian - július 29 2007 11:24:50
Köszönöm a véleményeket. Valójában csak egy-két versemet fogom feltenni ide az oldalra, mert nem vagyok amatör író. Hamarosan meg is jelenik az els? verses kötetem. Szóval csak a véleményekre vagyok kiváncsi. Amúgy az Ossian nevet mindenhol használom. Ez mindenhol a felhasználó nevem.
Maryam - július 29 2007 13:33:02
Ilyen a szerelem, szárnyalunk, majd lezuhanunk. Remélem újra repülhetsz majd a magasban, együtt a szerelem szárnyán.
Maryam
Ossian - július 29 2007 13:45:41
Hát, én is remélem. Bár eddig nem nagyon jött össze a dolog.
viragenek - július 29 2007 17:34:08
Ami a versedben kifejezett érzelmeket illeti:nem rég tanultam egy olyan személyt?l,akiben nagyon mebízom,hogy a megbocsátás azzal kezd?dik,hogy legel?ször megbocsátunk magunknak,aztán magától jön a megbocsátás annak akinek ezzel tartozunk."Vajon mi volt a vétkem?"Talán csak annyi,hogy beléd szerettem?...És akkor már értelmet kap a bennünk ég? fény.Amíg fény van nem tévedünk el még akkor se, ha egyedül maradtunk!Szeretettel,S.Katalin
Inkább a boldogság uralja lelked.szép a versed.
