|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Egy fáradt Õszi délután,
Megkövült aggyal lesem
A múló idõt...
Tán túl korán örültél?
És késõn cselekedtél?
Tán õrõkre,
Visszavonhatatlanul elvéreztél?
Olcsón dobtad az életed,
A pokol bugyrait régesrég ismered...
Lelkedig hatolt a tûz,
Mi minden bûnt elûz,
Bíbórba öltöztettek,
De szívedet eladtad a feketének...
Szemeidet elvesztetted,
Ostoba...
Arcodon az idõ vasfoga.
Mond mégis mire mentél?
Egy álmot újra elvetéltél....
Várakoztál, és nem reméltél.
Választott vagy,
választhattál...
Még is mindent elrontottál...
Bûneidért meglakoltál,
A túlpartra nem juthatsz már.
Járatlan utat választottál,
Gyógyulhatnál,
Kapaszkodnál,
Nem jut néked már szalmaszáll... |
|
|
- október 24 2008 04:45:50
Sorskérdések, önmarcangolás.Talán átbillen egyszer a mérleg a helyes irányba. |
- október 24 2008 07:49:00
mullerildiko kedves!
Ki mondta, hogy ez az élet? Ez egy felkészítõ tanfolyam.
Megkövülten gondolkodunk odabent elcseszett sorsunkról ch. Így van ez. Így kell lennie? Tenni kéne ellene!!
Szalmaszál mindig jut, nem is egy, csak az a baj, hogy nem mindig igényeljük. Jó gondolatok. Grt. Sancho |
- október 24 2008 10:09:36
Az útját mindenkinek végig kell járni, meg kell találni a kiutat. Az életet csak egyszer éljük végig ebben a testben, minél tovább tart, minél gazdagabb annál tartalmasabb.
A Jó Isten mindig akkor nyújtja kezét mikor nem is gondolsz rá! a szalmaszál ott van vedd észre.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
