|
 Vendég: 112
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hároméves voltál, mikor
élethalálharcot vívott érted
az õserõ s a Teremtõ...
Eszméletlen s meztelen, apró
testedre rányitva a téli ablak,
lélegeztetõgép és infúzió
tartott életben, s csak üvegen át
távolról láthattalak...
Levegõért küzdött csöpp kis lényed,
s én semmit sem tehettem érted...
Azt az érzést, mikor - értelmemig
messzirõl eljutva a hangok -
mondta a kezelõorvosod:
- Asszonyom, ha megérjük a reggelt,
talán bizakodhatunk...
- hogyan értethetném meg bárkivel?
Hisz a szavak semmit nem adnak át...
aki nem élt át még olyan éjszakát,
hogy a hajnal fiának életet
jelent-e vagy halált,
soha, soha nem értheti meg,
hogy egyetlen perc is milyen
irgalmatlanul végtelen lehet. |
|
|
- október 24 2008 09:06:49
Szép és szomorú....átéreztem a versedbõl jövõ félelmet, fájdalmat. |
- október 24 2008 10:00:30
Vannak érzések amik átadhatatlanok, csak mikor veled történik akkor érzed.
Szeretettel Joli |
- október 24 2008 11:12:15
Köszönöm nektek. |
- október 24 2008 16:57:30
Végtelenül szomorú a versed. Szerencsére életet jelentett.  |
- október 24 2008 17:46:44
Kedves Magdileona! És neked sikerült a verseddel az érzés közelébe juttatni minket!
Remekül megírtad! Gratulálok!
Szívbe merkoló érzés megfogalmazás ......"hogy a hajnal fiának életet
jelent-e vagy halált,"...
Szeretettel marica mama |
- október 24 2008 18:46:23
Kemény sorok, nagyon kemény sorok!  |
- október 25 2008 00:03:01
Köszönöm szépen nektek is!
Igen, életben maradt... bár sokszor volt még utána kórházban, de annyira messzirõl soha nem kellett visszajönnie, mint akkor, elõször! Csaknem két évtized kellett hozzá, hogy meg tudjam írni. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
