Ez évben is a tavasz
Tündérként mutatkozott,
Szívünk örömmel megtelt
Mintha most elõször volt.
Magamban tusakodtam
Megkörnyékezett õ,
Jártam a parkban
Lássam milyen virágot szõ.
Rég nem éreztem ilyen óhajt
Tele élettel léptem én,
Lábaim alatt élveztem
A melegitett fût s parfümét.
A csupasz fák gyönyörûknek tûntek
Fejem hátrahajtva néztem szét,
S a kék égben szúródtak
Álltak gyengédként.
Egy fának tövében
Ibolyákat találtam
Oly kékek voltak
Sötét fák oldalán.
Lehajoltam szakítani egyet
De mikor kezem érintette
Eszemben átvillant
A pohár, koporsója lehet talán.
Végül is hazafelé bandokolva jöttem
Fáradt, boldog léptekkel,
Ha kezem üres is volt
Ibolyákkal tele volt én lelkem.
reitinger jolan - október 24 2008 09:58:41
Õsszel is lehet szép tavaszi verset írni, mikor igazából nemis a tavaszról szól, hanem a lélek virágairól, mit csokorba téve vázába teszel elénk ilyen formában.
Köszönjük, szép.
Szeretettel Joli
marica - október 24 2008 17:34:49
Csodálatos szócsokor! Joli nagyon szépen fogalmazta meg a lényeget.
Csak gratulálhatok versedhez. Köszönetem a csepp ibolyáért ami versedet olvasva bennem is kinyílt.
Szeretettel:marica
gondola - október 24 2008 18:42:37
Szép lett, mint mindig! Jól döntöttél!
