Esõcseppek folynak
szét egy tükrön,
s összetörik a képet,
mit fáradt szemed nézett.
Elhaló gyertyafénye,
árnyékot vetít elõre.
S a papíron mégis alaktalan,
egy ág kopog az ablakodon.
Nézed, mire hasonlít,
talán egy madár, ha hunyorítsz !
Csak itt ülsz, s meredsz elõre
s nem jut eszedbe egy rím se!
Már a parázs is kihûl a kályhában,
ahogy itt ülsz az ihletre várva !
2005. dec. 21. 20.h 44s.
