|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Harmadik
Nem értem, hogy mit is akar ez a világ mivelünk! Csak a Telihold kelt fel,
- immár harmadszor, amióta újra számolom, s fagyos estéim hozzák magányomat és csak álmodok,
- még mindig, - rólad, - Teveled! ... - te kedves Szeretet!
Még mindig izzadt ágyam s izzadt minden hajnalom! ... - Forog velem a világ.
Belsõ láz gyötri szívem!
Látom te is csodálod az éj sötétjét, és csodálod a Hold udvarát!
Most nyújtod a kezeid felé!
Nem hall, nem válaszol, csak izzik lázasan az éjszaka sötétjében!
Ö is egymaga!
... - Mikor lesz vége, e hosszú és magányos útnak, és mikor látjuk egymás arcát,
a tiszta alkonyt és a kelõ Nappal hajnalod!
- Messzi kéne már menni, - egymagunk, egymagam, - teveled és mégis nélkülem,
- együtt, nagyon messzi!
- Már harmadszor, ...már harmadszor, és mégis kevés, kicsi, enyészõ és elfogyott,
vagy talán a dátum és az óra, vagy csak a perc?
A porosodott konyhai faliórát bámulom, négy óra ötvenkilenc perc,
- már évek óta, - a szíve halt meg azon a hajnalon. - Egy rúgó tört és nincs tovább!
- Hallod, ahogy segítségért kiált? - de inkább...- suttogja elhaló hangján.
- Az élet nem kell többé, - sóhajtott egy utolsót és elhalkulva itthagyott.
Mint egy utolsó lehelet....csak egyet sóhajtott...
Azóta nem telik az idõ, - már emlék.
- Beforrt sebek, halott éjszakák csak az álmok valók s a Más-Világ!
Az õszbe fordult idõ csikorgó vasfoga, vicsorogva nézi hánykolódó lelkem sziluettjét,
mit az utolsó gyertyaláng pislákoló fénye hunyorog a piszkos falakra. Játszik minden árnyék.
Megesz a falánk idõ, testem tehetetlen koncát tépi utolsó darabjaira,
hogy múló falatként legyek jövõ, - már a múlt sem kell!
Elhalt a magány és csak az élet peremén ül, lábait lóbálva a semmi fölé!
Már értem, miért éltem oly sok századot!
- Érted éltem, és most kérlek ülj mellém!
Fogd erõsen a kezemet, kedvesem!
- Fél a magány!
CCLXX. szonett
Megfogtam két kezed, - Boldogság
Csak így ne vesd rám könyör pillantásod;
- Itt vagyok szörnyû magányomban, mást
Választott az Úr, s talán mást hivatott!
Láttalak alant hullani az elmúlt nap
S láttam szilánkokká tört testedet;
Esdeklõn könyörgõ pillantásodat,
S röptét, magas-mennyekbe lelkednek!
Hallottam végsõként ordításodat,
Hörgésed, s utolsó sóhajtásodat;
Míg halni készült ernyedt tested
Csak fohásza volt - Istenért szava,
De könyörögni már sohasem lehet,
- Halál után, - Életedre kegyelmet!
(Új életed hoztam, - nézd, itt nyújtom feléd!)
20081017
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- október 25 2008 18:37:17
Szia Louis!
Hjaj, és megint csak hjaj!
Már hiányoltalak, írni akartam Neked... megelõztél. Éreztem, hogy így fogsz jönni.
Boldogság! Vedd fel új ruhád,
mit szeretetbõl szõttem reád!
Csituljon lelkedben a félelem,
magányom lásd, halad Veled
s ki csatlakozni kíván, bátran tegye!
Szeretettel: Judit   |
- október 25 2008 18:46:33
Az új élet feléd is nyúl,
S e Múzsa karjaidba hull
Legalább is remélem.
Szeretettel Joli |
- október 26 2008 09:10:04
Köszönöm, kedves Judit!
- Bár most már magam sem tudom, hogy mi is következhetne!
Louis |
- október 26 2008 09:17:38
Köszönöm, Joli!
Már a remények sem kellenek, itt már nagyon másról szól minden!
Viszont szeretettel: Lajos |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 07. péntek,
Ibolya napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
