Csillagom, virágom, én tündéri leányom
Gyönyörû alakod mindég megcsodálom
Kedves mosolyod fényes napsugárom
Simogató szavad az én boldogságom
Tanácsim fogadd meg szívbõl ajánlom
Életed gazdagabb lesz azt garantálom
Megvalósúl általad egy gyönyörû álmom
Melyet benned sikerûlt reprodukálnom
Drága édesanyám igy örökítettelek téged
A kontinuitás nem szakad meg s véred
Anyáról fiadra s róla lányára szállt géned
A természet örök körforgásában újraéled
Igy az örök anyag soha nem vész el végleg
Mert a halállal soha nem szünik meg az élet
Különválnak akkor a test a szellem és lélek
Beleolvadnak az õsanyagba s tovább élnek
Torma Zsuzsanna - október 27 2008 12:17:59
Nagyon tetszett a versed, kedves Borsy László!
A folyamatosság nem szûnik meg. És érdekes módon (még ha nem is kényszerítjük gyermekeinket arra, hogy azt tegye, amit esetleg mi szerettünk volna, vagy szeretünk), elõbb-utóbb megvalósul bennük, velük álmaink nagy része.
