Szavaid a szívemhez szóltak,
érintésed ma is ég.
Változni nem tud a változhatatlan,
lelkem mélyén tudom rég.
Mindent, mit adtam, elfogadtad.
Miért ne?
Intermezzo - ez voltam én...
Mégse
találom önmagam. Hisz minden,
mi voltál,
szívemben még lüktetõ
szivárvány,
újra össze nem álló mozaikként
birtokolja tudatom,
betölti, uralja
minden gondolatom.
Magdileona - október 27 2008 19:26:42
Köszönöm szépen mindenkinek.
Genezisz - mondanivalóban így volt kész. Nekem legalábbis. Plusz egy sor páratlan lenne - van olyan, de ehhez nem elképzelhetõ -, s nem akartam még 2 sort tenni ahhoz, amit anélkül is elmondtam.
sziszifusz - október 27 2008 20:39:32
Nagyon jól sikerült!
Külön kiemelném:Újra össze nem álló mozaikként birtokolja tudatom.
Remek megfogalmazása annak, amikor már nem bízunk meg feltétlenül valakiben. de még szeretjük...
Tévedek?
Szeretettel sziszifusz
