Bimbót bontott a félelem jégvirága.
Öntöztem könnyeimmel.
Sómarta árkok arcomon.
Riadtan repes a gondolat.
Hideg szavaktól fagyott fények.
Csend kemény fala köztünk.
Szájam szélére ragadt a mosoly.
Mint ködben tévelygô madár verdes a szív.
Megbénult mondat botlik nyelvemen.
Vaksi remény téved be néhanapján.
Fogaim közé szorult a hangom.
Sötétben matató árny a lelkem.
Indák tekerednek rám orvul.
Gyökerek kötik gúzsba lábamat.
Ki akarom ásni ezt a parét.
Tátongó sebek szakadnak föl.
Gyomlálok kifulladva.
Temetetlen gödrök mély?lnek.
Zuhanok.
Torkomban földgöröngyök.
Cigányútra szalad a tétova szó.
Felköhögöm a félrenyelt pánikot.
Menekülés görcse feszül gyomromban.
Remeg? ujjaimat papírhoz szelídítem.
mert már megtanultam
túlélem.
Drága Helen, ezt is 14 évesen írtam... KÖSZÖNÖM!!!!!!!!
