Nem szólsz, csak hangtalan sírsz,
Tengernyi gondolat, s megannyi kín,
De szavakba mégsem öntheted
Lelked tengere táplálja a könnyeket.
Nem hallak, de hangtalan sírok,
Szívembe zárt szíveddel ma éjjel nem bírok.
Könnyeim mossák lelkem minden szennyét,
Hogy könnyeid aztán szerelemmel tölthessék.
VisnyeiFerenc - október 27 2008 13:09:43
Bizony igaz, kell a sírás, a könnyek kelleneka lelkeknek!
Kedves vers!
Köszi az élmnyt!
Üdv:
Visó
gondola - október 27 2008 16:47:43
Szia Lori!
Ez nagyon mélyrõl jött és nagyon értékes!
reitinger jolan - október 27 2008 18:53:01
A sírás "lelki zuhany".
Szép lett.
Szeretettel Joli
Torma Zsuzsanna - október 28 2008 08:52:54
Kedves Lori!
Sokszor bizony, megkönnyebbülünk egy kis sírástól.
A férfiak kevesebbszer sírnak, olykor csak hangtalanul, mint ahogy írtad!
