forró leheleted arcomon,
ujjaid csókja a combomon,
vonagló árnyak,
elsóhajtott vágyak,
apró lihegések,
kéjes ölelések.
puha meleg a szád,
elsüllyedt a világ.
szélforgó a szoba,
ó mámoros éjszaka!
s mint százezer apró szilánk,
úgy vág tudatomba a valóság-
ÁLMODOM
