A kék eget szel? fehér hattyú tépett szárnnyal
Már a földön verg?dött, kiveszett lánggal.
Arra sétáltam és a szemébe néztem
Melyben fájdalmat láttam. Vérzett.
Egyszer csak lángra kapott és hamuvá vált
Hamvaiból új élet kelt és az ég felé szállt
És ekkor megértettem a lehetetlen csodát
Szép új világ születik, csak nem itt, oda át.
És ekkor reszketni kezdtem a félelemt?l
Kezeim mocskosak voltak emberi vért?l
Mert végül az ember elpusztul, elt?nik
S hamvaimból egy szép új világ születik.
