Októberi csendes este,
Õszbe fordult fáknak feje,
S levetett ruháiknak illata,
Búcsúdalt zengõ madarak hada.
Álomra hajtja lassan fejét
Az erdõ, s a zöldellõ rét
Az utolsó virágok is búcsúznak
Tavaszig, akkor újra nyílnak.
S a színes világ majd újra éled,
A zöld pázsit, a madárének,
De ma még az õszt csodálom:
Olyan, mint egy színes álom.
