Gyászos napra virradt, gyalázatba fúlva múlt az este,
Keselyûk köröztek a csatatér felett döghúst keresve.
Veszett sakálok tébolyult éhüket csillapítani vágynak,
Kihunyt szemû, fakó arcú halottak közt hangtalan járta.
Mindenütt egykor fehér leplek, melyeket fegyver festett vörösre,
Hõsi daloktól hangos ajkak, melyeket a halál csitít el örökre.
Gyilkossá lett apák kezeitõl özvegy anyák fiai hullottak
Béke és szabadság helyett könnyeket, és véres szenvedést kaptak.
Zúgott a szél, hátán röpködtek a testüket keresõ árnyak,
Keringtek a mezõ felett, majd a holtak sikolyával eggyé váltak.
A lelkek egymásba fonódva, egymást vigasztalva szálltak az égbe,
Hogy a vérben fuldokló földrõl a béke fényében pihenjenek végre
sziszifusz - október 31 2008 19:25:14
Nagyon jól sikerült a hangulatot átadnod.
Olyan mint egy sötét viharos este.
Nagyon jó lett.
Nekem kicsit hosszúak a sorok, de hát ízlések.....stb.
Szeretettel: sziszifusz
Adry Boszy - november 01 2008 10:17:05
Kedves Sziszifusz nagyon örülök, hogy sikerült eltalálom azt a hangulatot amit szerettem volna. A sorok hosszúságáról meg annyit, hogy ha olvasod a többi versemet feltûnhet, hogy szinte mindig ilyen hosszú sorokat használok. Nem tudom miért, de úgy érzem csak így tudom elmondani amit szeretnék.
