Most olyan a táj,
mintha függönyön át néznél.
Néznél, de nem látsz tovább,
az orrod hegyénél.
Szenvedsz, nem tudod
átlyukasztani végtelenségét.
Olyan, mintha egy
felhõbe lépnél.
Fehérsége, mint a tejé.
Lehelete, mint a jégveremé.
Tájékozódni? Képtelenség.
Ellep, s nincs más
csak a ködös térség.
Ha benne állsz,
nincs más remény,
csak ha repülni tudsz
a felhõk fölé.
Nappali homálya
az éjbe vakít.
Gyertya lángja,
egy pontnak látszik.
Gyújtsunk gyertyát,
több százat, hogy
a felhõk felett is lássad!
