Egyszer adott, majd most visszalopja azt,
- Oly vagyok, kin hamis Múzsa-csók cuppant;
Hazuggá tette a vágyott álmokat, -
Mert hitte, hogy csak Õ vehet és adhat!
Vélt bûne közben esdekelt Istenért,
Haját vágatta, zsák-vászont öltött;
Imát mormolt, s vágya még mit remélt?
- Vezeklés, miért lelke könyörgött,
Köntöse, - daróc-gúnya, éneke, - zsolozsma.
Bûnbánat? - ugyan mely bûnért és miért; -
Mert vágya tán maga sem tud, ha
Feledésbe taszítja azt, ki már érte él!
Így, hiába a napi nyolc Ima,
- A születõ Boldogság volt a tét!
20081021
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
