Te voltál a piros-
meleg és gyöngéden védelmezõ,
Te voltál a kék-
néha borús, esõben messze révedezõ.
Te voltál a sárga-
vidám, szorgos és gondoskodó,
Te voltál a zöld-
viharban is mindig oly megnyugtató.
s most
Tested fekete földben,
Lelked merengõ mennyben,
Emléked szívem szerény börtönében
Marie Marel - november 01 2008 14:57:55
Nagyon teszik ez az emlékvers. Komoly téma, neked mégis sikerült valamiféle gyengéd játékot belevinni a színekkel. Gratulálok!
"színeket gyújtott,
szomorú szívembe."
Egy apróság: a gyújtod után felesleges itt a vesszõ, úgy érzem.
Szeretettel: Marie
sziszifusz - november 01 2008 15:26:20
Gyönyörûen megírt, különlegesen szerkesztett verseddel megdobogtattad a mellkasom.
