|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg õszi napsütésben
színes levélszõnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te korod
mutatja, amikor te
ideérkeztél, hosszú
szenvedés után
csendben megpihentél.
Tudod, apu, már dédpapa lennél...
dédunokád anyját még
ismerhetted mint csecsemõt,
betegen sovány karjaidba
vetted, s ringattad õt...
Szinte óhajtom magamnak
most melletted
ezt a virágokkal díszített
nyugalmas helyet,
mert nincs sok idõ, s még
annyi mindent szeretnék
elmondani neked.
De élni kell, míg lehet,
s most lásd, gyertyát gyújtok,
míg beszélgetek veled,
a virágok értõn hallgatnak; lassan
búcsúzom, s újra itthagylak.
Nem sírok, jó? Végzem a dolgom,
ahogy rendeltetett - igyekszem jól,
de néha rosszul -,
teszem, amit lehet, s hiszem,
majd találkozunk...
hisz én is homlokomon
hordom a jelet... tudom,
hogy porból lettem,
s valamikor egyszer
- talán nemsokára -
én is porrá is leszek. |
|
|
- november 03 2008 09:20:13
Szia Magdi!
Szép a vers!-Önzetlen tiszteletet,öszinte fõhajtás a távozottnak.
Tetszett.
genezisz -laci- |
- november 03 2008 14:28:23
Meghatódtam.  Átérzem a versed, én is gyászolom apámat. |
- november 03 2008 15:32:36
Gyönyörû!!!! Egyszerûen gyönyörû!!  Tökéletes!! |
- november 03 2008 21:10:16
EZ egy rendkívül jól sikerült érzelemgazdag csodálatos írás!
Hed jól mondja. ...és a többiek is .
Szeretettel: Szisz |
- november 03 2008 22:34:42
Nagyon köszönöm nektek; örülök, hogy átéreztétek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
