Már nem hiszek
sem a csodákban,
sem a mesékben.
Csend van lelkemben,
gyertyacsonk, kiégtem.
Pedig, hogy tüzelt!
Azt hittem a Napból
egy darab.
Örökké fénylik majd,
meleget adón megmarad.
De ez a sugárka
épphogy átbukdácsolt
a fákon,
megült, megpihent,
idõzött egy kicsit
az ágon.
Akkor még azt hittem...
De most már mindegy.
Már abban sem hiszek,
hogy hittem egyszer
a szavakat.
Pedig úgy szerettem volna
megmozgatni a falakat.
Nagyon szép,fájdalmas a versed.Az érzésekhez nem,a vershez gratulálok és reményt kívánok!
Üdv:Barb
Marie Marel - november 03 2008 11:56:22
Kedves Amerin!
Nagyon szépen fogalmaztad meg érzéseidet, az olvasó által is újraélhetõen.
Egyszerû szavak, mély tartalommal megtöltve.
Gratulálok hozzá!
Pedig úgy szerettem volna
megmozgatni
a falakat.
Az utolsó részt én így tördelném.
Barátsággal: Marie
Nagyerdessy - november 03 2008 19:43:54
"Már abban sem hiszek,
hogy hittem egyszer
a szavakat.
Pedig úgy szerettem volna
megmozgatni a falakat."
Szerintem e gondolatmenetet kellene folytatnod ritmusában, dallamában is.
Mármint ezen írásodnál.
amerin - november 07 2008 18:26:37
Köszönöm, hogy olvastatok. Azt hittem a falak leomlanak elõttem, de csak én pattantam vissza. Talán majd valamikor...
