Nem szeret. Ez már egy értelmû.
Mint ahogy az ég kék színû.
Õ itt él ebben a világban,
S én nem élhetek ott, ahol õ van.
A halál fekete köpenye már egyszer megérintett.
Pusztulás magva a szívemben megnövekedett.
Meg kell halnom, hogy újra szerethessem.
Az én igaz, gyönyörû szerelmem.
Fogok egy kötelet s felakasztom
Nyakamba rakom a hurkot s ugrom
A kötél megfeszül, reccsen és nyikorog.
Testembõl az élet elpárolog.
Ez kell nekem. Mert akkor nem kell szenvednem.
Ég veled, isten vigyázzon rád, kedvesem.
Élni már nem tudok nélküled.
Te ne halj meg. Kincs sok embernek az életed.
Senki sem fog gyászolni, ha elmegyek.
Pár szembõl hullnak majd a könnyek.
S utána, ahogy mindenkit, elfelejtenek.
Újabb áldozat a halál oltárán, hála a szerelemnek
gothic_girl - november 04 2008 10:39:09
elegem van mostmár tényleg! köszönöm h segítettetek nekem régebben amikor hasonlót éreztem. nekem ez az élet már nem kell. még egyszer köszönök mindent. és bocsánat ha valami olyat tettem.
ég veletek
Crysty - november 04 2008 20:31:28
Az élet.. fájdalom és boldogság..Idõnként elviselhetetlen, máskor meg hihetetlenül mámorító. Ne dobd el, ne...Annyi minden vár még rád..
Üdv!
