Csillagok porából születtél meg
a távoli mindenség fényébõl nekem,
hogy a szívemet észrevétlen befújja
ez az aranylóan izzó csillagszerelem:
És ahogy sodor bennünket egyszerre
ez a végtelen boldog szerelmes áradat,
már talán csak annyi idõm maradt
hogy halkan belesúgjam a füledbe,
hogy én egyre jobban szeretlek!
És teljesen megrészegülve Tõled,
megcsókoljam tündöklõ válladat.
loretta - november 05 2008 09:40:07
Remélem, sokszor súgod a fülébe... Nagyon szép lett!
Sancho - november 05 2008 10:27:51
Poet!
Egyre szebbeket olvasok tõled.
Kifejezõ.
Remélem be be szúrsz majd egy-egy ropogós, friss verset is.
Grt. Sancho
Barb - november 05 2008 12:42:06
Kit így szeretnek,mindene van!Gyönyörû vers,gratulálok hozzá.
Üdv:Barbara
reitinger jolan - november 05 2008 19:22:00
Ha így szereted, mint ahogy versed cseng, akkor minden rendben van körülötted.
Szeretettel Joli
Sancho
