A borral teli jó öreg;
Üres mint a bolt,
Ahol vettem a bort.
Üres mi eddig telve volt,
S többé tán nem lesz tele a hold.
Otthon a múlt, itt a jövõ;
A jelen, a lesben ülõ.
Várok egy égi jelet;
A vadra hálót vetni mikor lehet?
Csak várok, s várok;
Ülök az erdõben és semmit sem bánok.
Jöhet vihar, téphet szél,
Ettõl már soha nem félek én.
Üres lett, mi eddig tele volt,
S ettõl talán szomorú a Hold.
Üres lett az üveg, már nem égeti bor a száját,
De megtisztult, s mint egy madár,
megtalálta útját;