Fájt neked, hogy kísértenek a múlt árnyai
s én igyekeztem téged nem megbántani,
kiszórtam lassan az emlékeket,
megelégszem csendben veled.
Most mégis azt érzem
Én vagyok kevés
Biztos rosszul látom,
rossz az értelmezés...
Olvasom a szavakat;
-Ugyan, ez csak kérdés!-
de ha én tenném:
-Mondd, az milyen érzés?
Felelj!Nem fájna?
Nem tûnõdnél rajta?
Fejed felett nem károgna
a keserûség varja?-
Mindezt csak leírtam,
pár kósza gondolat
nem azért tettem,
hogy emészd magadat.
amerin - november 06 2008 13:03:32
Néha nem árt a másik elé tükröt tenni. ez nem bosszú, csak "felismertetés". A szeretet elvisel sok mindent. ezt is. Amúgy a vers nagyon szép.
betti000 - november 06 2008 18:55:14
Szerintem nagyon jó lett a vers. Kifejezõ, és elgondolkodtató lehet annak, akinek írtad...
