Nem is múlt el igazából sohasem.
Egyedül maradtam, egyedül szerelmesen.
Te már rég nem érzel semmit sem irántam,
másnál keresed a szerelmet, mit nem találtál nálam.
Nem hibáztatlak. De fáj.
Várom, hogy múljon le végre már.
A magány érzése kegyetlenül gyötör,
s látom el?ttem újjabb gödör.
Nálam a kormán, mégsem fordulok el,
érzem, hogy valami a gödör felé terel.
Csak el?re! Leszegett fejjel,
szívemben vérz? sebbel.
Alig múlt el a vérzés, megindult újra.
Folyik a könnyem, nem figyelek az útra.
Nem érdekel már semmi sem. Már nem.
Csak egyedül te. Csak te, kedvesem!
Maryam - július 30 2007 18:36:51
A szerelem bizony néha fájó is lehet, nem mindig mutatja meg a szebbik oldalát. Szép a versed, sorokra tördelve vizuálisan hatásosabb lenne.
Maryam
ncica - július 30 2007 21:22:43
Oops! Ezt tényleg elírtam... :$
