Sarokban odadobott
Rongyos ruhás alakok.
Gyertya fény mellet pislogó
Kifésült lágy anyagok.
S mégis most az est
Borzalmak hiánytalan mása,
Félelmet zsákban hordott
Mosolygó hallgatagsága.
S a falakon túl kószál
A hanyagság bõdült mása,
Felforgatja a mindent
Keresi merre a társa.
Társa annak, mihez
A vércsepp tapad
S még is másra az ujjak
Hiánytalan a harag.
Gratula.
