|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szemedben a ki nem mondott vágy,
Arcodon a fájdalom nekem is fájt.
Ál-mosolyod mögötti könnyek
Égették üres lelkemet.
Zavart szavaid panaszos dallama,
Boldogtalan szívednek vágya,
Hogy boldog lehess végre,
Égette üres lelkünket.
Az ostoba sors kegyetlen zsarnok,
A bilincsed soha fel nem oldja,
Boldognak lenni nem enged.
Égeti tovább a lelked. |
|
|
- november 10 2008 13:18:00
Kedves Loretta!
".. a sors néha nem tudja, mit akar..."
Hiába tudjuk, hogy mi mit akarunk, mit szeretnénk, néha a sors nem engedi, hogy igazán boldogok legyünk.
A bilincseket azonban néha magunknak kell feltörnünk!
S ez az egésznek a lényege.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 10 2008 14:36:42
Köszönöm, Manon! 
Köszönöm szépen Gyöngy, neked is! (A képet én választottam!)
Kedves Zsuzsi! Néha képtelenek vagyunk feltörni a bilincseket, hiába akarjuk! |
- november 10 2008 15:30:18
Telítsd meg a lelked, talán akkor, talán egyszer...
Szeretettel Joli |
- november 10 2008 21:24:10
Hol kettõ általában igy történik.Versed nagyon jó. |
- november 10 2008 22:34:52
Remélem, enged boldognak lenni! Szép vers! |
- november 11 2008 14:21:45
Köszönöm szépen nektek! Én is remélem, Magdi! |
- november 11 2008 17:51:09
Szia Loretta!
A mondanivaló, a rímek, a forma mind-mind nagyon egyben van és remek! Nagyon szépen megírtad!
De vigyázz! Ha ez a bilincs marad, Te ne légy a rabja! Miattad! |
- november 11 2008 21:30:46
Megprópálok szabad maradni, gondola! Köszönöm, hogy olvastál! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
