Messze tõletek hosszúak a napok.
Félek, egyedül maradok.
Lassan jár az idõ, néha megáll,
betegen, magamtól elhagyattan
a sümegi vár árnyékánál.
A kórházi ágyból a jövõ,
csak fehér szivárvány,
üres álom,
rajtam az élet fekete köntöse,
KERESZTFA egy-egy vállon,
arcom árnyékba merülõ,hiányzik a létezõ, az élet.
Engedd, hogy újra gyermekzsivajban éljek!
denes - július 31 2007 06:48:37
Ez szomorú volt Ildikó és rossz helyen íródott, de a gyermekzsivajt én is kívánom néked!
mullerildiko - augusztus 02 2007 10:09:46
Már elmúlt, jól vagyok a gyermekeimmel együtt,9 évvel ezelött történt, skrizofénia a gyógyszereket életem végéig szednem kell. Köszönöm hogy írtatok:Ildi
