Fentrõl mosolyogtam rád,
s te lentrõl nézted,
ahogy integetek,
majd ujjammal egy mosolyt
rajzoltam a levegõbe neked.
Élénken csillogott a szemed,
mikor formáltad ajkaddal a szót:
"szeretlek," s tenyeremre rátetted
tenyered... így végül is
nem volt más köztünk,
mint a vonatablaküveg.
Torma Zsuzsanna - november 11 2008 08:10:37
Kedves Magdileona!
Az ablaküveg épp elég ahhoz, hogy kellõen távol tartson két összeboruló tenyeret egymástól!
Az életbõl vett pillanatképeid/életképeid hozzám is közelállnak.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Barb - november 11 2008 08:10:39
Nekem nagyon tetszik a versed.Fõleg a befejezése,egészen egyedi ízû.
Gratulálok.
Üdvözlettel:Barbara
Sancho - november 11 2008 08:50:11
Magdileona kedves!
Könnyed és szívfájdító búcsúzás, ugyanakkor valahogy vidámnak érzem. A mosoly szó nekem, kedves.
Míg a végét nem olvastam, más jutott eszembe, de visszahoztál a Földre. Kezdtem megijedni, de oldottad a gondolatot. Szépet írtál.
Grt. Sancho
loretta - november 11 2008 11:45:59
Szép lett, Magdi! A vonat(busz)ablak üvege néha világokat választ el...
genezisz - november 11 2008 16:55:15
Szia Magdi!
Az élet apró de emberi pillanatát örökítetted meg versedben.
Hiszen szerintem legalább annyit búcsúzunk,mint ahányszor megjövünk .
Gratulálok! gen
reitinger jolan - november 11 2008 19:56:50
Az érintés, az ölelés a szavaknál is többet jelent.
Szeretettel Joli
Magdileona - november 12 2008 07:18:40
Köszönöm szépen mindenkinek!
