|
Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Életemben a zuhanástól rettegtem.
Sírtam, mosolyogtam õszintén és tettetve.
Adtam, kaptam jót és rosszat,
Sötétbe merültem, mégis bosszant.
Idegenként szemlélem most már csak az életet,
Nem bírom elviselni a cikázó éveket.
Bután éltek ti öntelt, makacs emberek,
Jövõtökbe belegondolni? Nem merek!
Fittyet hánytok bátran az elmúlásra,
Esélyetek sincs már a megnyugvásra.
Föléltek mindent! Zöldet, kéket, sötétet.
Mikor a Halál hatalmasodik fölétek,
Istenhez imádkoztok serényen,
Ilyenkor csakis a jó nevében.
De, jaj, ha egyszer bûneiteket fejetekre olvassa,
Végig nézni e gyötrelmet? Ti sem hiszitek, hogy hagyhatja!
Letaszított angyalához ti számûzve lesztek,
A Pokol tüze mennyei jutalom lesz nektek.
Rosszabb itt tehetetlenül szemlélni az embert,
Látni, hogy mindent mit lehet, tönkretesztek.
Mikor majd sírotokon gyermekeitek állnak,
S, büszkén, bátran vágnak neki a nagyvilágnak,
Poraitokból építik fel fényes életüket,
Ti majd mellettem ülve szenveditek végzetüket! |
|
|
- november 13 2008 14:16:06
Érdekes, de mégis elgondolkodtatásra késztetõ sorok, kedves LucifersAngel!
Jóln rímelõk a versszakok, csak kár, hogy nem ugyanannyi minden versszak sora. De hát intelemnek jó, hiszen éppen a kétsoros versszak adja a lényeget!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 14 2008 20:15:08
Tudod, ha sokkal többször állna meg az ember elgondolkodni csak 1-1 pillanatot, kevesebb baj és bánat lenne a világon. Ritkán tartom be a szabályokat Köszönöm a véleményedet, most is |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. január 29. szerda, Adél napja van. Holnap Martina, Gerda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|