éjjel a magány hideg keze érint,
fuldoklás.
már csak az a vén óra számolja
a perceket.
eláll a lélegzet,
s vacogok,takargatom a kínt.
messze még
a hajnal,
mi a jeget megtöri,s a holdat
gyászolja.
tán újra harmatban fürdöm,
levetkezem,
nem ellenkezem.
kikerülöm az összes mocsarat,
gyönyörködöm.
tenger - november 13 2008 06:13:05
kedves mimone! nagy élmény volt ismét elmerülni soraidba! ezeke a percek, nekem édessé váltak! köszönöm, nagyon jó a versed! Örülök, hogy ismét részese lehettem verseid világának! Szilárd
kormi37 - november 13 2008 07:07:38
Gyönyörû a versed. a percek számolása egyedül nem igazán jó, legyen a kezedben egy kéz ami símogatható. grat. szeretettel.Kormi
genezisz - november 13 2008 11:53:09
Szépen versel!
Köszönöm hogy olvashattam!
üdv. gen ) .
loretta - november 13 2008 12:34:21
Mert a mocsár mögött gyönyörû a taj! Gratulálok, mimone!
Barb - november 13 2008 14:29:30
Kedves Mimone,örülök,hogy olvashattam ezt a gyönyörû verset.
Gratulálok hozzá.
Üdvözlettel:Barbara
iytop - november 13 2008 18:32:28
Mimone, nagyon jó a versed.Tetszett.
tenger - november 14 2008 17:44:29
szuper a versed többször is olvasva! Szilárd
) .
Gratulálok, mimone! 
