Sokáig álltunk
összekapaszkodva,
mozdulatlan.
Köröttünk mélyen
dörömbölt a csend,
mi zakatolt, csupán
a szívverés
ritmusa odabent.
Érezni kezdtem,
ahogy szereteted
sugárzik belém,
ujjongva éledt lelkem,
hisz utat nyitottál felém...
A néma mozdulatból
új erõ születik,
minden, ami rossz,
hirtelen messze
távolodik.
loretta - november 13 2008 12:30:05
Örökre kívánom, hogy áradjon a szeretet! Nagyon szép a versed! Nekem is nagyon tetszett!
reitinger jolan - november 13 2008 19:49:21
Az érintésrõl már írtál, most az ölelés van soron, mindkettõ nélkülözhetetlen az életben, hisz a szeretet közvetítõi.
Szeretettel Joli
Magdileona - november 13 2008 19:57:50
Köszönöm szépen nektek!
) .
